A legizléstelenebb választási plakátok (PNL)

Ezek a legizléstelenebb választási plakátok azok közül, amelyeket eddig láttam. PNL, gratulálok!

link

Szerinted?

Írtam valamit valami helyett. Szöveg és felelősség. A koherencia kényszere és a valóság akarása címmel jelent meg itt. Ha megosztanátok a véleményeteket a véleményemről, akkor: danke!

Láthatóság és felügyelet

“Akit a láthatóság mezejébe helyeznek, és aki, ezt tudván, magáévá teszi a hatalom kényszerítéseit, s engedi, hogy spontán működjenek rajta: magáévá teszi a hatalom diktálta viszonyt, s e viszonyban két szerepet játszik egyszerre; saját alávetettsége alapelvévé válik. Ε tényből kiindulva a külső hatalom könnyíthet saját fizikai súlyán, a testetlen felé törekszik, s minél inkább megközelíti ezt a határhelyzetet, annál állandóbbak, maradandóbbak a hatásai, melyekkel egyszer s mindenkorra rendelkezik, és amelyeket szüntelenül megújít: örökre szóló a győzelem, nincs benne fizikai összecsapás és előre biztos a tét.”

“Társadalmunk nem a látvány, hanem a felügyelet társadalma; a képek mögött a test hatalommal való invesztálása folyik, utolsó porcikájáig; a csere nagy absztrakciója mögött pedig tovább idomítják, aprólékosan és konkrétan, a hasznos erőket; az érintkezés csatornái a tudás felhalmozását és központosítását segítik elő; a jelek mozgástere határozza meg, hol veti meg a hatalom a lábát; társadalmi rendünk nem csonkítja meg, nem fojtja el az egyén szép teljességét, nem rontja el: az erők és a testek taktikájával folyik az egyének gondos gyártása. Sokkal kevésbé vagyunk görögök, mint hinnők. Nem grádicsokon állunk, s nem is a színpadon, de panoptikus gépben vagyunk, a hatalom erőitől átitatva, s mi magunk is működtetjük ezt a gépet, hiszen mi vagyunk az egyik fogaskereke.” (Michel Foucault: Felügyelet és büntetés. A börtön története, 1975 )

.

Robert Michels - 1911

“Consequently the critics in advance of the Marxist social order ask whether the instinct which today leads the members of the possessing classes to transmit to their children the wealth which they (the parents) have amassed, will not exist also in the administrators of the public wealth of the socialist state, and whether these administrators will not utilize their immense influence in order to secure for their children the succession to the offices which they themselves hold.” (Robert Michels - 1911)

The more you have the more you want

Olvasom, bizonyított tény, hogy az emberek többsége minél többet szerez meg az általa vágyott dolgok közül, annál nagyravágyóbbá válik… Megnéztem néhány filmet az elmúlt napokban (rég volt ilyen), és azon gondolkodom, hogy a konstruált világ koherenciája, egyszerű, átlátható szabályai hatnak a leginkább a nézőre. Nem is annyira a luxus maga, hanem annak természetessége, nem is annyira a célok, hanem gyors teljesülésük torzít… Az elégedettség érzete minek a függvénye? Azt olvastam valahol, hogy a referenciacsoporté. Pontosabban tagjainak jólétéé és jól-létéé… Mert hát állítólag akkor érezzük jól magunkat, ha nem mi irigylünk másokat, hanem mások bennünket… Milyen primitív, milyen kiábrándító…

Ez azt jelenti, hogy soha nem lehet meghúzni a vonalat? Vagy az frusztrál, hogy nem szereztünk még meg valamit, vagy azon rágódunk, hogy valamit elvesztettünk?

Amikor padlón vagyok, valaki mindig azt mondja nekem, hogy gondoljak bele, hányan vannak nálunk rosszabb helyzetben a Földön. Belegondolok… aztán ugyanúgy idegeskedem tovább az aprócseprő ügyeimen… Nem tudom, mindentől függetlenül szeretném elérni néhány célkitűzésemet, amit sikerült, az természetes, nem örvendezik neki az ember. Szerintem ennek semmi köze a környezethez… könyvekhez és filmekhez van köze… mondatokhoz…